Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 210 — keinkre több anyagot szállitathatott volna a Tisza mellékén elszórt tartalék-osztályok kiegészítésére és fölszerelésére. Görgey közeledtét a huszárok a Sz. Gellért hegyén magyar szinü zászlók kitűzésével tudatták; Görgey a várat azonnal körülkerítette s a künn álló osztrák őrségeket a várba szorította. Az első' napokban a várparancsnokot a vár átadására felhivá, mert az osztrák seregek általi fölszabadításra úgysem számithat s mert maga a vár csak erődítmény, és ha az késó'bb erővel vétenék be, az ó'rséget a legsúlyosabb sorstól meg nem menthetné. Felhivá őt továbbá, hogy mivel Pest feló'l megtámadástól nem tarthat, e város ellen emberiségi tekintetből mitse forraljon. A várparancsnok jó katona létére az átadást megtagadá, de — — — föntartotta magának Pesttel kedve szerint bánni, sőt Görgeyt azzal fenyegeté, hogy ha a várnak irányzott tüzelésével föl nem hagy, Pest végromlását fogja látni. Görgey hadi ágyúival és ürgolyóival a várat öt napig löveté, azonban annak mitsem ártott; a hatodik napon megérkezvén az osztrákoktól elfoglalt ostromágyuk és mozsarak, — ekkor a várat keményen és szakadatlanul kezdé lövetni. Erre a várparancsnok, végóráját közeledni látván, Pestet lövöldözteté, első boszuját az úgynevezett Redout termén hütvén, hol az országgyűlés tartotta azelőtt üléseit. Ezen épület után az „Angol királyné" és az „István főherceg" vendéglőket lövette, hol azelőtt a honatyák a hon boldogságára áldomásoztak, s igy tovább; ugy hogy 20—22 ház s több, az utcákon járó-kelő egyén lett ezen tett áldozata. A lánchíd, ezen európai csoda, eleinte kikerülé Henczy boszuját; ugy látszott azonban, hogy csak azért tartotta fenn, mik ép végperceit annak szétdulatásával koronázza meg.