Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 205 — magatartásával egyedül vivá ki a győzelmet. A vár felszabadításán kivül e nap nyeresége az ellenség ostrommozsaraiból, nagyobb faltörő ágyúkból s az ostromhoz szükségelt hadi szerek és készletekből stb. állott. Seregünk ismét győzött; de a győzelem ismét nem vala tökéletes, mert azon fegyvert, mely azt végbevinni szokta, Görgey használni nem tudá, s ha használta is, oly roszul használta, hogy jobb lett volna épen nem, mintsem igy használni. Görgey hadában mintegy Ötezer huszár volt, kiknek nagyobb részével, — mivel hadedzett egyénekből állottak, — mindent kisérletbe lehetett venni. Eddig, mint láttuk, huszáraink egyes és kisebb rohamokon kivül, számarányukhoz képest mitsem tettek. Az igaz, hogy Nagy-Sarlónál Gáspár az ellenség oldalábani megjelenése által ezt rendetlen futásra készteté, hanem mitsem tett, (magától-e, vagy mivel nem volt arra parancsa ?) hogy az üldözést erélyesen folytatva, a már veszőfélben levő ellenséget megsemmisítse. Komáromnál pedig csak hat osztály vett részt, s ez is lovas üteg nélkül, s ezen osztályok is három lovas üteggel ellátott lovas dandár ellen parancsoltattak, melynek ugyan bátran nem mentek, de az ellen golyói által rendetlenségbe hozatván, zavarral visszaverettek, s annyira megiramlottak, hogy egy osztály közűlök a Duna hidján is átnyargalt s a hidat magát egyik felén a viz alá nyomta úgy, hogy a többi lovasság, mely már magában is igen elkésett, ezen esemény következtében a téren a csata után csak 3—4 órával később jelent meg s igy az ellenséget kellő időben nem üldözhette. Az ellenség ezzel, mint mondók, minden szerencsétlensége mellett is szerencsés volt, mert kisebb veszteséget szenvedett, mintsem szenved, ha az egész magyar had jelen van a harctéren s kötelességét erélylyel végezi. Mivel pedig ez nem történt, az