Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 206 — ellenség Szó'nynél képes volt megint állást venni s mutatni, hogy ellent akar állani; azonban másnap tovább vonult. April 27-dikén nagy szemle (Recognoscirung) tartatott Győr felé, azonban misem vitetett végbe; s a sereg az erődítésekbe visszahuzatott. Gáspár a tábornokságot Hatvannál vívta ki, s NagySarlónál a legjobb alkalomkor tett szolgálatáért meg is érdemié azt. Komáromnáli (önkénytes vagy ráfogott — mint ez Kápolnánál Guyónnal történt,) késedelmeért Görgey által a vezénylettől elmozdittatott, s a vezénylet Pöltembergnek adatott át. Ez egy nagyobbára lovasságból álló hadtesttel Győrnek küldetett az osztrákok után, kik honunkból kifelé, Bécsnek vonultak. E hadtesten kivül, — mely Ausztriára figyelmezett, — s a komáromi őrségen kivül a többi Budának tartott, hova május 4-kén meg is érkezett. April 10-dike óta, — midőn Vácnál az osztrák hátvéd szétveretett, — Aulicli hadtestével Pestet a Rákosról fenyegette s ott Jellasics előőrseivel több csetepaté történt, melyek kárt nem igen okoztak, hanem csak a szegény és kiváncsi pestiek kedélyét izgatták. Veiden Nagy-Sarlónál szintén jelen volt, hanem a harc igéretellenes fordultát észrevevén, bajos állapotát csakhamar kiismerte. Mivel pedig Görgey győzelme folytáni veszélyeztetését érzé, s mivel a Pestet megszálló seregrészt szintén veszély közt látta s annak ottlétét haszontalannak tartá, azért elhatározá, hogy Pestet tökéletesen kiüríti. Az osztrákok 'maguk mondák, hogy Veiden még Budát is el akará hagyni; azonban miért nem történt meg ebbeli szándoka? — nem tudatik. Jellasics tehát hadtestével a Dunán átkelvén, útját Eszéknek irányozd, uj működési tért Tót- és Horvátországban keresendő, hol majd találkozandunk is vele.