Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 204 — Wohlgemuth — nem tartván meg igéretét — seregének egyik részével a párkányi hidhoz menekedhetett s másik része elszélyeclve a Vág vizének tartott. E fényes gyó'zelmet seregeink látható fő nélkül vivták ki; irányt Damjanics, mint idősb és tapasztaltabb tiszt adott, s az egész dolgot ő vezette ily jó eredményhez. Görgey, — mint mondák, — az ütközet kimenetelét egy órányi távolságban, hideg-lázban várta. A beteges vezér győzött tehát, de mivel az ellenséges sereg maradványait jobban s erélyesebben űzőbe nem vétette, ez — bár elég veszteséget szenvedett — meg nem töretett s csakhamar ismét birt ellentállni. Az út ekként szabad és tiszta levén, april 22-én Damjanics és Klapka hadtestei Komáromba bevonultak. Gáspár lovasságával későn vonult az ellenség után s igy némely ellenséges maradványokon vagy eltévedteken kivül, az ellenségnek más nagyobb kárt nem okozott; mert ez a neki hagyott időt fölhasználván, biztosságot hanyatthomlok keresett; midőn pedig Gáspár Párkányhoz ért, a hid ott előtte már le volt rontva, s igy Esztergom felvigyázatára Kmetty alatt őrséget hagyván hátra, ő is Komárom felé vonult. April 22-től 26-dikáig készületek tétettek az átmeneteire. A Duna hidja kijavíttatott s 26-án reggel a szalmával megrakott hídon, — nehogy az ellenség zaj által figyelmessé tétessék, — először Damjanics hadteste, utána Klapka s a lovasság egy igen kis része átkelt a vár jobb-parti részébe. Az itteni hídfőben elrendezkedvén, az ellenséget onnan sáncaiban támadta meg • de ennek onnan való kiűzése mindaddig nem sikerült, míg az ácsi erdő s a szintén erődített homokhegy rohammal be nem vétetett. E fontos helyek bevétele után az ellen mindenünnen hátrálni kényszerült, s a győr-bécsi út ekként szabad lett. E nap hőse a gyalogság volt, mely bátor és vitéz