Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 9 — A főbbek közül, kik átmentek az ellenfélhez, csak gr. Eszterházy Sándor magyar tábornokot emlitem meg, ki nemcsak az alatta levő sereg tisztjeit, de még az altisztséget is maga részére igyekezett téríteni, — s aztán megemlitem még Nádosyt. Megmentvén a megmenthetőket, t. i. azokat, miket a higgadt s előrelátó fők jó renddel elszállítottak, mégis milliókra ment a veszteség a Pest-Budán hagyni kellett anyagokban, kelmékben stb. Ott kellett pedig hagyni azért, mivel a sok győzelmi hir mellett szégyen lett volna azokat biztosítani, a mi titkon nem történhetett. Sajnálnunk kellé a 24 fontos ágyúkat, miknek hasznát Aradnál, Temesvárnál vehettük volna; a temérdek ruházati s fölszerelési anyagot, melylyel rongyos honvédeinket hamarább felruházhattuk, ágyúütegeinket s lovasainkat fölszerelhettük volna. Legsajnosabb azonban a csak most épült hat puskapor-malom elhagyása volt, mert ezekkel az iszonyú töltényfogyasztást valamikép pótolni lehete, míg nélkülök, — ha máshol újak nem épülnek, sokszor fogyatkozást kellé szenvedni. Végre Csányi is oda hagyá Pestet, Perezel Mór szintén elhúzódván seregével, valamint Görgey is, a ki két nappal előbb Vácnak tartott, s ki után a vaspálya sínjei kivétettek. Január 5-dikén az ellenség megszállta Budát s átkelvén egy része Pestre, előőrsökkel keritkezett körül s egy hadosztályt Görgey után Vácnak indított, s jól intézvén el ekkép mindent, sikerült fáradalma után nyugalomhoz látott. Alig ébredt föl Windischgratz első álmából Mátyás király palotájában, s azonnal elkezdé polgári működését, s Budapestet örökre biztosittottnak vélvén, katonai műkő-