Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 10 — dését szunyadni engedé, mi a honnak hasznára vált, mint később látandjuk. Tehát a hon ügyének irányzó szelleme Debrecenben volt. Láttuk, hogy Görgey serege Komárom felé tartott. Perezei Mór átkelvén a Tiszán, Debrecent védé. Kassa felé .Klapka Tokaj s Miskolc körül állott s a bács-bánáti sereg, mely az országgyűlés védelmeért Szolnok felé indittatott, útban vala. A honvédelmi bizottmány rendelkezésére csupáncsak a tiszántúli megyék állottak, s a többi a hon szükségéhez csak akkor járulhatott, ha seregeinktől elfoglaltatott. Szomorú s aggodalomteljes volt a hon sorsa, mert a különféle kellékek forrásaitól jobbára elzárva s mindenhonnét fenyegetve lévén, a kormány biztos állapotra nem számithatott. Ha a szerencsétlen kassai csata után nem idó'z az ellenség, hanem — mint az csak egy középszeríí vezérhez is illett vala, — utána nyomul a vert seregnek s Tokajt elfoglalja, — mit könnyen lehete, a hid kezében lévén, — s ha a Tisza túlsó részére átkel, ott készülőben levő újonc seregeket talál s mielőtt Perez el Török-Szent-Miklósnál csak hírét is hallaná, már Debrecenbe érhet. A Miskolcon levő és magát ujonan szervező sereget Schlick kevés katonasággal is annál inkább fenntarthatta, mert tudatá vele Windischgratz, hogy Pestről Miskolc felé egy erős osztrák dandár nyomul előre. Később, midőn Klapka megérkezett és serege két jó zászlóaljjal szaporodott, bár nehezebben, de még mindig merényelheté ezen eljárást, a mit tett is, de csak későn és szerencsétlenül. Más részről pedig, ha a bács-bánáti magyar haderő után a temesvári és aradi őrségnek fele elindul, ha Nagyváradot, az uj fölszerelés, ágyúöntés, fegyver- s tölténykészités helyét megtámadja, ez szintén veszélyzi vala egész