Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 106 — vekkel, melyek saját tudományosságát valának kitüntetendők, azért szépen s hizelgőleg előterjesztvén egy újabb gondolatát, az a kormányfő idealitási agy műszerét megnyeré s megengedé a tervet végbevinni. A terv, — mint érintem — egy száguldozó s portyázó, nagyobberejü csapat felállításából állott. Ennek alakítása s szervezése Nemegyeire bizatott, azon fölhatalmazással, Hogy a Bakony és Balaton tájékán — mint alkalmas helyeken — a Bécs és Stájer felől betörő ellenség hátában s oldalán működjék, annak lehetőleg kárt okozzon, s bármily kevésszámú, de magyar katona segélyével a magyar szellemet s irányunkbani jóakaratot ébren tartsa. E tervet egészen roszalani nem lehet, bár azért célszerűsége ellen sokat hozhatni föl; mert a fegyver hiánya, s az alakulófélben levő honvéd zászlóaljak gyengesége mellett azoktól a pótlási forrást elvonni, azt összeköttetés nélkül, egy elkülönzött testületben s távolban használni, s a működést egy fiatal, következőleg nem gyakorlati főre bizni annyit tett, mint vagy őt hasztalanul feláldozni, vagy — a milyen itt volt az eset, — a pénzt hiába fecsérelni. Nemegyei tehát pénzzel s a kormány felhatalmazásával a dunántúli déli és délnyugati megyékbe indult. És működött is, mert önkénytesekből s elmaradt újoncokból két ezerig menő csapatot szerzett, — melyek között néhány jó, de drágán szerzett vadászcsapat is volt, •— és néhány ágyút állított ki. Bár az egész csapat nem volt jól fölfegyverezve, mégis ha mint cs. k. genie-tiszt a portyázó kis háborút érti, működéseit a kormány utasítása szerint végezhette volna. De mivel nem értette ezt, s más részt az osztrákok kezébe kerülni sem akart, azért Burics s Nugent tábornokoknak Stájer- és Horvátországból előnyomulása hírét vévén, ő is Mohács felé tartott. A kor-