Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 107 — mány pedig, mivel sükertelen eljárását megtadá, s Eszék vára veszélyeztetéséről is tudósíttatott, —• ennek biztosítására Nemegyeit a várőrség szaporítására parancsolta. Ezen parancsolatra Batthyányi Kázmér is felszóllitá öt Eszékre sietni. Nem egyei sietett is Eszékre, de ott mérnöki szemével s orrával körülnézvén és szaglálván, kutyát vett észre a kertben, s azért kis hadával Batinánál a Dunán átköltözött Bácsba. Ne megyei Bezdánból Zomborba ment, hol rögtöni megjelenése a magyar ügynek a rácok ellenében használt ugyan, de még többet használhatott volna, ha az Apathin felől Zombornak tartó rác csapattal harci szerencsét kísérel meg. 0 azonban mitsem bizván önmagában, valamint seregecskéjében sem, azért minden verekedés nélkül, több podgyásza hátrahagyásával — mi tán kelleténél nagyobb sietésnek látszatott — Szabadkának s onnét Szegednek tartott, hol csapata az ottani őrségek- és zászlóaljakba beolvadt. „A földiekkel játszó csalfa vak remény" ekként ment füstbe, Nemegyei pedig Batthyányi vádjára hadi törvényszék elé állíttatott. A hadi törvényszék tudatlanságot és önerejébeni bizalmatlanságot látott inkább, mintsem árulást, s azért elégnek tartván nyilvános gyalázatát, s ez által szenvedett becsületsértését bünhödéseül beszámítva, — szabadon eresztette, s méltán, mert már akkor nagyobb és fontosabb bűnösök bűneit is büntetlenül kellé hagynia, s igv ha érdeme szerint büntetik, megvalósult volna ama német közmondás, hogy a kisebb bűnösöket fölakasztják, a nagyobbakat pedig futni hagyják. Nemegyei magát ad hominem azzal védelmezé, hogy a várőrség őt a helyiség szűke miatt (zárjel közt legyen mondva, hogy a magyar várak között legszebb bástyalakai — kazamatái — Eszéknek valának) befogadni nem