Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 90 — Történt azonban, hogy miután a főhadiparancsnokság a minisztérium kívánságát, t. i. a felfegyverezett csajkák Pestre küldését nem teljesítette, — a csajkások lecsillapítását eszközölni, a péterváradi határőr-ezredek lázadását megszüntetni nem bírta, a magyar gőzösök Karlovicnáli letartóztatásaért s a zemlini (zimonyi) magyar őrség megbántásaért mi elégtételt sem birt nyerni vagy adatni, mik akkor már hatalmát talán túlhaladták, s midőn a fennebb elősoroltakért udvariasan ugyan, de komolyan megrovatott, — akkor a főhadiparancsnokság csípősen és hevesen kikelt a magyar minisztérium ellen s minden balesetet egyenesen annak hibás eljárásából eredetinek állított. Erre a hadügyéi* szintén komolyan felelt és tevékenységre hivta fel, mire a főhadiparancsnokság egyszerre kardot kötött s Karlovicot megtámadtatta, néhány házat leégettetett, a gyülhelyet bizonytalanná tevé s a gyülekezetet Zimonyba szalasztotta; de mivel ez kevés erővel történt s a helyet megtartani nem lehetett, nem sokára minden az előbbi állapotba tért vissza s a dolog még roszabbra fordult, mert az ellenség felbőszülvén a tűrt veszteség miatt, magát erősiteni, körülsáncolni kezdé, és a Zimonyban levő két magyar századot csak nagy kerülettel, t. i. Zágrábon keresztül Zalának lehete visszaszerezni, s igy a szinlelt barátság nyilt ellenségeskedésnek adott helyet. Ezen eljárást követte Bechthold is, ki midőn Sz. Tamást könnyen elfoglalhatta és őrséggel megrakhatta volna, fegyvernyugvást kötött, mely békités ürügye és ideje alatt Sz. Tamás körülsáncoltatott, roszul ugyan, de annyira elegendőleg, hogy midőn Bechthold feleszmélt és július 19-én Sz. Tamást kis erővel megtámadta, — hosszú orral kényszeríttetett visszavonulni s hogy sikerrel járhasson el, nagyobb erőt kellett gyűjtenie. Ezen első hibás tett után jöttem oda mint hadügy-