Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 87 — és mégis többnyire ennek antipodese szerint dolgozott. A minisztérium is mindent röo-tön szeretett tenni s a szempillanatnyi ok rögtöni cselekedetet határozott; pedig hébe-korban és tán legtöbbnyire is nem ártott volna az Ausztriától látott unalmas, de célt érő hosszadalmasságot magunkévá tenni s használni Talleyrand eljárását, a ki gyakran bevárta, hogy ütere hadd csillapodjék le, mielőtt működéshez fogott. De megtörtént; s igy, hogy az ujoncozási törvény elkalasztassék, a mély politikus Kossuth helybenhagyásával Bácsnak indulni kény tettem. Reggeli 10 órakor mondatott ki a kivánat, s a teljesítésnek azt rögtön kellé követnie. — Tehát kis kisérettel, vasúton, rögtön Szolnok felé indultam, ha nem hibázom, augusztus-hó elején; bizonyosan nem tudom, mivel jegyzékeim december 15-iki kiindulásomkor Budán maradtak, hol azokat később többé meg nem találtam. A vasút jó utazási közeg, mivel sebessége egytől: az unalmas köszöntő és köszönő beszédektől megmentett. — Szolnokot egy oláhországi volt kollegám társaságában, — kivel igen kellemes arcá leánya, s nővére vagy neje volt, — beszélgetve csakhamar elértük. Ez első utazásom volt magyar vasúton, mely ellenkezőleg haladott, mint a mikép mi magyarok szerettünk eljárni, azaz Pestről délutáni 2 órakor indulánk el s este lőn, mire Szolnokra értünk. Itt szivességgel adtak szállást s este aztán a seredhez Szesred felé s onnét Szent-Tamás alá siető honvédem ö tiszt urakkal vacsoráltam, minden élceskedés nélkül. Szolnokról hetenkint kétszer lehete gőzhajón Szegedig menni, de mivel s rácok legyőzését célzó előkészületek minden vontató eszközt igénybe vettek, — a gőzös elmaradt, és igy kocsin kellé tovább indulni. Reggeli 4 órakor republikánus miniszterféle kocsin, úgynevezett parasztkocsin tovább mentünk Kun-Szent-Márton, Szentes, Vásár-