Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 88 — hely- és Szegednek, hol a „Fekete Sasnál" szállás volt rendelve, s a Tiszán a gőzhajó elkészítve; délután a városi fenhéjázó köszöntő s az ottani tisztek szintén olyasféle beszédeinek viszonzása, a kórházak látogatása s a sebesültek vigasztalása kitöltötte az időt estig; éjfélkor a gőzös tovább vitt. Itt történt az első nyilvános ellenszegülés egy oláh zászlóalj részéről, melynek közemberei a rácok ellen hadakozni nem akartak, mivel tisztjeik sem akartak, s a törzstiszt vontatni hagyta magát. A zászlóalj Vácnak, később Lipótvárnak indíttatott, honnét, midőn a várat elfoglalák s meg visszaadák, mint foglyok Pestre, s onnan alsó Magyarországba utasitattak. Becsén volt gyűlhelye az uj seregnek, melynek főnöke, a mint már emlitém, báró Bechthold altábornagy vala. Ezen ur mint jó katona, egyike a legjobb lovas vezetőknek, akkor Magyarhonban a legjobb vezérek közé soroztatott. Magán életében jó ember, vendég-, vendégségs különösen champagnie-szerető volt; hivatalos életében mindent igért, mindent tenni, mindent elkövetni látszatott, hogy egy csapással nagy nevet vívjon ki, az országnak pedig kívánságát teljesítvén, magának nyughelyet cum dignitate et vitulo szerezhessen. Május és junius-hónapokban, — bár az utolsóban a császári, engedelmességet parancsoló kézirat irányt szabhatott, — nem lehetett még a magyarán gondolkozó katonai főnökök viseletéből sem kiokosodni. A magán nyilatkozat s a nyilvános eljárás között volt egy üresség, melyet kitölteni nehéz volt. — Például Hrabovszky szlavóniai főhadiparancsnok Bécscsel, Innsbruckkal egyenes levelezésben állott; tanácsát a magyar