Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 86 — Az ország-gyűlés ellenzéke roszallotta elmenetelemet, hanem a minisztérium kivivta azt s én mint miniszter először Bács és Bánátban tettem kis körutat, hogy az ottani sereget s az összegyűlt nemzetőrséget jelenlétemmel — ha lehet — buzdítsam. Az Isten engem nagy urnák nem, még kevésbbé teremthetett magas hivatalnoknak. Az elsőnek nem, mert nálamnál senki sem gyűlölte jobban vagy nem szenvedhette a népcsoportozást, a képviselést, beszédeket stb.; — s nem a másodiknak, mert kevésbbé levén positivus vagy éleslátású s belátási! mint inkább negativus fő, — természetes egyenességemben, míg csak az ellenkezőről meg nem győződtem, — mindenkiben egyenes embert, s olyast, a milyennek szavaiban mutatkozott, véltem találni. Jelen viszonyaink közt pedig, hol a régi szokások, régi hajlamok, régi szó- és tettbeli Ígéretek ellenében ujak kezdtek szükségessé lenni, óvatosabbnak kellé mutatkozni. Annyi ferde szó s írásbeli nyilatkozat, sőt fenyegetések, az előbbi nyügtőli félelem, annak visszatérhetési lehetősége, a kenyérvesztés, az uj kenyér állandóságának keveset kecsegtető jövője, alattomos izgatások, csábitások, sőt ellentállásrai felhívások stb. létezni mondattak s léteztek, hogy azokat az ... . rendőrségi eljárásnak csak egy kis utánzásával is hamar ki lehetett volna puhatolni. Nem tettem; mivel magamat vagy megtagadnom kellé, vagy mássá lennem, mit valóm feláldozása nélkül nem vihettem végbe. — Nem tettem; mivel nemes, udvarias, emberi eljárásomnál fogva szerettein föltenni, hogy az ügynek, a kik ezt már megígérték, . . . őszinte emberek gyanánt szolgálni fognak, vagy pedig, ha lelkiismeretök és gondolkozásuk máskép ítélne, szolgálatukat egyenesen megtagadják. — Es mégis máskép történt. A magyar modor a „rögtön" szót nagyon szerette s levelekben, hivatalos iratokban, kint és bent használta,