Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 82 — intették a katonai parancsnokságokat, alattomban pedig megsúgták, hogy ily körülményekben minden felsőbbrangú vagy átalában minden tisztnek tudnia kell, mit tegyen vagy mire határozza el magát. Jellasicsot és a határőrezredeket, különösen a péterváradit s a csaj kasokat titokban pénzzel, lőszerrel ellátták. — — — — — Ezeket a sok hírhallás nyomán ugyan gyanitni lehetett, hanem bizonyosságra még nem juthattak, mivel az irományok a magyar kormány kezeibe csak később kerültek. Több ilyes hír s tény a képviselők tudomására jött, miért az interpellatiók sűrűn tétettek, melyekre fél igazsággal, fél hazugsággal, és mindig szépítéssel kellé felelni. A bécsi hadügyminisztérium megtartotta a kölcsönös hivatalos viszonyt. Egész udvariassággal irt a magyar hadügyérnek: felszólította, hogy a magyar hadi pénztárból látassa el a horvát-országi főhadi pénztárt, mire ez szintén udvariassággal felelt, hogy ha a királyi kézirat értelme szerint fognak eljárni, kötelességének fogja tartani a hivatalától követelt szabályt megtartani. Az előléptetések voltak azon összeütközési pontok, melyek miatt a villongás kiütött. A bécsi hadügyér a magyar hadügyérnek csípős szavakkal szemére hányta, hogy az 1848-iki törvények értelméhez igen is szorosan tartja magát. Ennek nyomán ő felségénél Ferdinánd császárnál egyenesen panaszt emelt, hogy mivel a magyar hadügyéi* előléptetési ajánlatait egyenesen terjeszti elő, csak zavart okoz; és mivel a vár- és más parancsnokokat egyenesen ő felségéhez terjesztette és ez megerősitte: vele, t. i. a magyar hadügyminiszterrel az ausztriai sereg kára nélkül kormányozni nem lehet, és ebben változást óhajt. Erre a magyar hadügyér szerény felelete kiemelé: hogy mindegyiknek ki levén szabva alkotmányos kötelessége,