Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 8.3 — azon eskü szerint, melyet ennek végzésére letett, nem működhetik máskép , mint hogy hona érdekei előmozdítását szem elől ne téveszsze; Magyarhon pedig része levén az összes birodalomnak, ennek javára annak érdekét nem károsíthatni, s igy sem többet sem kevesebbet nem terjesztett ő felsége határozata alá, mint a mire a törvények értelme szerint feljogosítva volt. Végre, ha ez a bécsi hadügyminiszternek nem tetszenék, akkor vagy a törvényeket, vagy a magyar hadügyminisztert változtatni kellene ; mert mig a törvények állanak, addig lelkiismerete más eljárást nem engedhet meg. Ezen üzenet nem igen tetszett Bécsben, mivel ott azt várták, hogy azon 35 évi szolgálat alatt tapasztalt kedvezményekért, vagy pártolásért, mit ép 35 év alatt kellé elég unalmas fáradsággal és sok felebbvalói önkény elszivelésével megszereznem, kevésbbé fogom a törvényességet zsinórmértékül választani, mintsem a bécsi minisztérium s ez által az egység érdekét, mely egység azt kívánta, hogy minden előléptetési ajánlatban először is a bécsi miniszter véleményét és jóváhagyását kérjem ki és azután terjeszszem elő ezt ő felségének. Mi volt ez ? — Nem más, mint az emberek s az illetők türelmét nagy próbára tenni, hogy arra, mit megérdemeltek, sokáig várakozzanak. Már igy is a magyar hadi előléptetés két héttel késett, (akkép két hóval késett volna), mit is a bécsi hadügyminiszter azon szereteténél fogva, melylyel irányomban viseltetett, ugy jelentett ki: hogy a magyar miniszter mitsem tesz. — Azon felelet, melyet beküldöttem, a nádornak sem tetszett, mert soha sem beszélt róla; később pedig, midőn az osztrák kormány haddal jött be és a nádor a hont elhagyta, irományai pedig megvizsgáltattak, épen ezen Írásban tett válasz volt az, melyből a magyar kor6*