Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 69 — felsőbb helyekre (ritka kivételekkel) hízelegni, szólani, kérni vagy kunyorálni szeretett. Önmagának annyi hazafiságot, annyi tudományt, érdemet, erélyt tulajdonitott, hogy nálán kivül, és ha fia volt, annál az egész Istenadta világon nagyobb műveltségű, nagyobb tudományú, hazafiúi szorgalmú erélyes teremtés alig létezett; azaz ő, a magyar, fiával együtt ritka csodateremtmény volt, kit meg nem jutalmazni vagy kinek kérését nem teljesiteni több mint bűn, — hazaárulás volt. — Hagyján! ha egy kéréssel jött volna; — nem; — róka ildomosságával alig hozta eló' első kérelmét, látván annak teljesitését, azonnal a másikkal, harmadikkal lépett elő, s nemcsak harmadik nemzetségére terjeszkedett ki, de beleszövé még barátainak másodikát is. Hagyján ! ha az úgynevezett adózó nyomorult pór, ki azelőtt hunyászkodás nélkül alig mehete valamire, vagy valami tisztes alsóbbfoku polgár tett volna igy; — nem; — a positiv, comparativ és superlativ aristokratia, s a patriciusok és patriciális hivatalnokok még kunyorálóbbak és hunyászkodóbbak voltak. Mindenik arra hivatkozott, hogy ennyi jót tett a hazáért, ennyit fáradozott; ügyét, boldogságát annyira növelte, hogy a hazának, — ha ez állitásoknak csak fele is igaz lett volna, s ha a kérő, kereső egyének mennyisége csak egy századrészét tette volna meg annak, mit általuk véghezvitteknek állítottak, — a hazának mintának kellett volna lennie Európa valamennyi állama számára műveltségi, virágzási, vagyonbeli és tudja Isten még mi más szempontból. Továbbá meg lehetne még bocsátani, ha a természetes és józan ész sugallata szerint a közönség számos tagja annak, mit nem értett vagy a közönséges életben nem tapasztalt, vagy nagyon bonyolódottnak talált, mondom , ha annak orvoslását kérte, kereste volna; — nem; hanem mivel független magyar minisztérium alkottatott s