Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 70 — mivel ennek még azt is, mit nem tanult, nem hallott, nem olvasott, az államtudományoktól kezdve legszélesebb értelemben a tudomány, művészet és mesterségekig stb. már csak azért is tudnia kelletett, mivel független magyar minisztérium volt, azért ebhez még a legtriviálisabb kérdésekben is folyamodott. Továbbá pedig, hogy megmutassa, mikép vagy a régi radicál-párt embere vagy a régi kormány rendületlen, félelemtől ment ellenzéke, vagy pedig hogy erélyes, derék magyar volt mindig, — nem a közönséges uton, a körülötte levő praktikus emberekhez, hanem egyenesen a minisztériumhoz intézte kérdéseit; és hogy kérdéseit a megye, vagy ennek főbb hivatalnoka, vagy más küldöttje szembeötlő bélyeggel lássa el: — azokat futár vagy sürgöny utján sietősen, sürgetőleg, magyarábban: rögtön elintéztetni követelte, sőt még oly kérdések eldöntését és ily módon követelte, melyeknél más megyét, más hatóságot, néha más minisztériumot is kellé felszólitani. Jaj ! ha futárja több napig oda mulatott vagy több nap után sziveskedett csak elmenni, megbízatásában eljárandó: ilyenkor aztán a miniszter kötelességére figyelmeztetett. Világos volt végre a hon előtt, hogy csekély hadi erővel bir, és hogy ez magasabb célok védelmére mármár elégtelennek mutatkozik, — mégis ha egy-egy tévedt fóldmivelő máskép magyarázta az urbért, s ezen félreértését szomszédja támogatta, nem igyekezett felvilágosítással, tanácscsal s ilyesmivel a félreértést elmellőzni; nem; az uj hatóság tekintélye alatt állt más eszközökhöz nyúlni mint erőszakhoz, és azért csak katonaság, — s ha nem kétszáz, legalább tiz is, — de csak katonaság követeltetett. Még több ilyfélét lehetne elszámolni annak kimutatására, mikép fogták fel az uj miniszteriális életet; de mivel e napok elmultak s ezeknél roszabbak keletkeztek, •