Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 2 — Hirlap" egyik, de nem tudom melyik száma volt, melyben a magyarhoni események, az elsó' magyar minisztérium alakulása és a miniszterek nevei foglaltattak, kik közt a a magam szerény nevét is szemlélni szerencsétlenségem volt. Szerencsétlenségnek mondom, mivel gyűlöletessé kezdett lenni a katonaság, gyűlöletesebbé mestersége, következőleg a katonai tudományok elhanyagoltattak, s gyengéd és hajlékony jellemem, ultra emberséges gondolkozási módom akármire inkább tett képessé, mint a hon hadügyminiszterének lenni, hol minden desorganisálva levén, mindent organisálni kellendett. Kiesett kezemből a lap. Csodálkozással vegyült szomorodással kérdezém, hogy egy 15 millió fényi ország a leggyengébb politikus embert, hadi tudóst stb. kényszerült választani? — olyast, ki eddig csak szederfáról, selyemről, tehenekről, borról értekezett, és kiben államtudományi képzettség helyett csak puszta becsületességet talált, midőn a többi társak államhivatali vagy publicistái kcpességökről mint vezérek valának ismeretesek. Pár póstanapnál nem mult több, midőn egy más értelembeni királyi leirat nem úgy erősitette meg a hadés pénzügy vitelét, mint azt az ország kívánta; s én megvallom, örültem, nem annyira, hogy ez megtagadtatott, de azért, hogy miniszternek lennem nem kellé. — De hiába, a választás és értelmezés meo-erősittetett, és mivel kétes körülmények közt és kelletlenül Íratott alá, belsőmben a nem helyeslés egy neme honolt, de világos tudattá nem lőn. Már most, april 5-ike óta, a mint Veronában tartózkodunk, a hírlapokból egész hadseregünknek tudtára esett amaz iszonyú változás, melyen a Metternich által vezetett politikának keresztül kellé esnie. Az igaz, Metternich változott, de a személyek és az elvek nem igen