Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 60 — nyíltan kikeltek a minisztérium és az akkori viszonyok ellen. Ezek még- azért is elégedetleneknek mutatkoztak, mert bár az ősz fo'hadiparancsnok, Ledérer sok kimélettel és barátsággal viseltetett az ország irányában, mégis mivel az ujabb eseményekhez oly hamar simulni nem tudott, és némely lőfegyverek és szerek megtagadása s később talán kisebb mennyiségbeni kiadása által az akkori faiseuröket, u. m. Petőfit, a költőt, s Vasváryt, a szónokot megbántotta, ezért az úgynevezett forradalmi csarnok vendégei, kik deákokból, banquerottirozott tisztekből, néhány héber irodalmi capacitásból, s több ily heves nyelvű egyénekből állottak, szintén hamar felingereltettek s az öreg Ledérért (lovas tábornokot) macskazenével tisztelték meg; csoportjuk azonban véres fővel kényszerült szétoszlani. — Ezen kicsapongásért később nyilvános vizsgálat tartatott, hol a tisztek is angol modor szerint, nyilvánosan kérdőre vonattak. Ezen uj és szokatlan procedúra által hadi tisztségi nimbusukat kissé nyersen látván szétoszlatni, ebben uj megbántást véltek látni. Ezekért, mondom, és más többekért a tiszti kar előtt nyilatkoztam, és személyes, a törvény által kiszabott igazságos eljárásomat ígérve, szinleg jó barátsággal távozának. Ez után, mint mondám, a Vérmezőn nagy ünnepély ment végbe a midőn lóháton először mutattam magamat. A magyar publikum, vagy mint Jean Paul mondja: sok fej, túlzó levén mindenben, most is iszonyú éljen és öröm-zajongás közt fogadott, nem annyira személyemért, melyet nem ismert, hanem azért, mivel katona-minisztere volt, kit már azért is, mivel katona, véleménye nyilvánításával sujthata, sárba tapodhata, és szeszélye szerint fel is emelhete. Ezredesi ruhámban — noha schwarzgelb minőségben — végiglovagoltam a honvédek sorai előtt s rövid beszédet tartottam hozzájuk. Következett az isteni tisztelet, később az eskü. A régi eskü-formulába szőtt