Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 61 — „védelmezni az alkotmányokat" rövid szócskákat egykedvüleg fogadta mindannyi, — de azért elmondotta. Azonban akadályt épen ott találtam, hol azt legkevesbbé vártam t. i. az olaszoknál; a közlegényeket nebány roszhajlamu tiszt felbujtogatta, azt mondván nekik, hogy ha esküsznek, Magyarországnak esküsznek hűséget, tovább kellend szolgálniok s hazájokba nem fognak bocsáttatni; ezek tehát eleinte megtagadták az esküt; de később mégis csekély szónoki tehetségem s mások buzditásai következtében pro forma letették azt. Erre díszmenet tartatott, s mindennek vége szakadt. Azalatt, míg ezek a hon székvárosában történtek, a rácok féktelensége nőttön nó'tt, mivel a megyék a nemzetőrségi eszmét balul fogván fel s hanyagul végezvén, erőt kifejteni nem birtak, illetőleg erély-kifejtés hiánya miatt elnyomni nem bírták a fölkelést; s mivel ennek gátot kellé vetni, más szerekről kellett gondoskodni. Midőn katonaságra lőn szükség, ez gyéren találtatott , miután az olasz háború s az ott működő magyar ezredek csekély létszáma miatt, annak pótlására Ausztria minden disponibilis erőt honunkból kivont. Mi a hazában a magyar ezredekből létezett, az csak vázból állott; ami pedig a német ezredekből tanyázott itt, bár erős létszámmal birt, sok hasznot nem hajtott, mivel tisztjeik Olaszország felé sóvárogtak, hol dicsőség, jobb fizetés és a háború előnyei a katonaságra nézve varázserővel birtak; itt pedig unván életüket, ügyünk irányában nagy hajlammal nem viseltettek, és ha akartak volna is viseltetni, elkedvetlenitetvén a fáradságos szolgálat s a béke idő sze-