Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

I. FEJEZET. Vízözön előtti dolgok. Katona voltam; a császár és király hü szolgája sze­repét 34 év és 8 hóig játszottam. Minden pártfogás nélkül ezredességig vittem; nevem, jellemem jó hirben volt, s kik ismertek, ha nem is szerettek, de tiszteltek. Nem ismertem olyat, ki ellenségem lett volna, s ha volt, — nem becsmérlett; egy barátom sem mondta fel barát­ságát; röviden: tekintélyes ember voltam az egész sereg­ben, de tekintélyes ember Lombardiában is, a minket már gyűlölni kezdő olaszoknál. Miniszternek neveztettem ki. Nem tudom, érdekes-e azt tudni, miként jutott ki­neveztetésem tudomásomra?—- Március 18-án Milánóban kiütött a forradalom; 23-án este, hallván a piemonti se­regnek közeledését, kiindultunk. — 25-én Lodiba érkez­tünk s legjobb barátainktól elbúcsúztunk, kik sok szük­séges holmival elláttak. Március 30-án minden háborgatás nélkül Castiglione della Stiviere-be érkeztünk. — Itt 12 nap alatt a második szünnapot élveztük. S mivel a sok vészhir dacára is valósult Verona, Mantua és Peschiera várak megtartása, következőleg az Ausztriávali közleke­dés, itt március 17-étől kezdve ismét kaptam leveleket, újságokat stb. A számos hirlap közül a legtisztább boritékiit vá­lasztottam ki; az első, mely kezembe került, a „Pesti í

Next

/
Oldalképek
Tartalom