Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 46 — forradalmi ember, s bár tulajdonai vezérszerepre hívták, — békeszeretetével kivonta magát. Klauzál talpraesett, derék és okos ember volt, Deákkal hason értelemben, ennek szavazott párthíve; de o sem volt forradalmi ember; a nyilvános vélemény ellene nyilatkozott, s ennek ellene dolgozni nem tudott, nem bírt. Ennélfogva ő is vezettetett. Eötvös ritkán volt jelen; ezt sem szerette a publikum , noha tudós, iró, okos és becsületes ember. 0 ismerte a nevelési, oktatási ügyet; s mikor jelen volt, egyeztetési modorban szólott, s tán hajlandóbb volt még tovább menni, mint Deák; hanem mivel független szerep játszásra a természet tóle a bátorságot megtagadta, — szépecskén nagyon is jónak mutatta magát. Szem ere, a miniszter-bölcsész, kinek azt szerették szemére lobbantani, hogy mindig leckéz, — a belügyet jól vezette; az organisatiót értette, s bár a jó hazafi szerepét meg a szigorú republikánusét szerette játszani: — üveghutai köolvasztmány volt, melynek különféle alakot lehetett adni. A tanácskozásokban nem játszott első szerepet; többnyire Kossuth hive és visszhangja volt. S akkor még elsó'ségre vágyni nem látszott. Széchenyi István előbbi küzdelmeitől fáradtan és gyengén lépett a minisztériumba; hazája javát, előrehaladását szerette, de mivel ez oly rögtön ugrott más, meg nem szokott kerékvágásba: féltette, s vele együtt önmagát. — Enmegtagadása legnagyobb jelét adta, midőn a mellé ült, s avval dolgozott, kit modora és sebes röpte miatt megtámadott s üldözött is. — Az engesztelődés, kibékülés, a materiális haladás embere volt, mely nélkül — bármit mondjanak a tudósok — szellemi haladás nem lehetséges; fájt szivének, hogy a hon oly merész experimentumok terén állt. Az azelőtt a máskép gondolkozókat oly nyersen