Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 45 — hadtigyér tanácskozásban gyakrabban játszott hallgató, mint véleményező szerepet, s ha véleményezett: politikai s más okoknál fogva Deák Ferenccel tartott, hanem hogy azon mondat igazoltassák, mik ép „mindenütt a mi­noritások parancsolnak a majoritásoknak" — ugy itt is Kossuth határozott többnyire. A miniszter-elnöknek határozott véleménye volt, s ez a hazára nézve tán a légiidvösebb, s mivel eleinte Kos­súthéval összeegyezett: — végzésbe is ment. Később, midőn a két heves és ingerlékeny jellem meg nem egye­zett, a hazai ügy már úgyis bonyolódni kezdett; s midőn Batthyányi lemondott, a haza végveszélye elé nézett. Deák a kül viszony okra nézve legengedékenyebb volt, s mindent feláldozott volna, csakhogy honának jövőjét biztosithassa; s azért felette csodálkoztam, midőn hallot­tam , hogy az országgyűlésen az ausztriai államadósság egy részének átvételét ő is ellenzetté. Azonban azóta, mi­óta a körülmények változtak, ő is máskép kezdett gon­dolkozni, s ha Horvátországot illető ajánlatai elfogadtattak volna, — tán nem jutunk vala oda, hol vagyunk. Deák higgadt, jószivű kedély volt; a hazai körülményeket s az embereket ismerte. Logikai ész, világos öntudat, a körül­mények világos felfogása és előadása által tünt ki, s későn jővén az 1848-ki országgyűlésre, azt elhamarkodónak látta, s ezen elhamarkodás káros következményeit szerette volna megélőzni. Végül békés s talán túlengedékeny jelleme dacára el lehet róla mondani: „Bár ilyes emberek lennének a kormányok élén, akkor tán még tör­vényekre sem lenne szükség; ők maguk a törvény, ők korszakuk fény e, igazsága és erényeiévén." — Reám meggyőzőleg hatott. Mihelyest véleményét elmon­dotta, elhallgatott, nem vitatta azt; a miniszteri határo­zatnak nem állott ellent; röviden: minden volt, csak nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom