Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 32 — poroszé, s mi több: a szabad angolé is kikelt, melyek midőn nevetségessé tenni akarák, egyúttal aláásni is iparkodtak ; s így a hadi tudományokban nem erős hadügyminiszter ellenök ellensúlyt, hona számára pedig sarkpontot nem képezhetett. A roppant teendőt végigszemlélvén, csekély organizáló tehetségemmel szomorodva állottam meg; becsületes, jó szándoku lelkem csüggedett. Csupán természetes könynyűvérűségemnek köszönhetem, hogy kétségbe nem estem. Es ha más országok példája szerint egyszerűen egy kalap alatt álló katonasággal kell vala bánnom, még lehetett volna boldogulnom. Azonban a magyar katonasággal, mely gyenge, elhagyott lábon állott, s melynek nagyobb része külföldön tanyázott, hol keresztbe vágó rendeleteket kapott; — s azután a más országbeli katonasággal itt bent, melynek tisztei irányunkban ellenszenvvel viseltettek: — a dolog komolyabb szint öltött. Főhadiparancsnokságokkal volt dolgom, melyek Bécsből kaptak . . . parancsokat, melyek kelletlenül — proforma — és mindig későn engedelmeskedtek, melyek Bécscsel beligazgatási, törvényes és gazdászati viszonyban állottak, honnét .... utasitásokat nyertek; — mindezek miatt, mondom, állásom sulyosbult. Hogy a baj még teljesebb legyen, gyanakodó természetünknél és annál fogva, mivel századok óta . . . . vezettettünk, — senkinek sem hittünk; tehát annak sem, ki azon sorokból lépett a színpadra, melyeknek lealázását, azoknak a polgári hatalom alá rendeltetésével, annyi évek óta kerestük. Nem lévén ekként enmeggyőződésen alapuló biztosság kivülről, nem bátorság belől; azért Batthyányi Lajoson és még némely másokon kivül, kik tovább láttak, kevésnek sugallotta előérzete, hogy ellenének ellensúlyt kell teremteni, mely az alkotmánynak minden időben