Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)
3( IV. FEJEZET. A miniszter hivatala nyaklóit próbálja és vontatni kezd. Az első hetekben csak tér-, személy- és hivatal-küsmeréssel foglalkoztam, mi igen szükséges volt; mert bár a magyar viszonyok némi ismeretével birtam is, de anynyival mégsem, a mennyi iránytűül szolgált vagy szolgálhatott volna működésemben. Hallottam, olvastam a felelős ministerekről, de az nem egyezett meg avval, a mit Bécsben láttam, t. i. hogy a bureaucratiai önkény mily könnyen simult az alkotmányos formákhoz, és mily hamar lépett át a collegiális kormány, következőleg a semmiért sem felelős a felelősségre. Akkor azt gondolám, hogy csak miniszternek kell lenni, a többi magától megy. — T)e alig kezdtem a dologba belebb tekinteni és annak halmaza alatt nyögni, akkor — bár lassan — de láttam, hogy semmi fonál sem volt kezemben, melyet valahova akaszthassak, a mivel a rendezetlen, szokatlan, zavaros tömkelegben magamat kiismerjem, és lehetőleg a jó uton járjak. — Mondtam már egyszer valahol, és ha talán elfelejtettem, itt mondom: sajnálnom kellett ezen hazát, melynek legbonyolódottabb s úgyszólván minden előkészület nélküli ügye, a hadügy, ily gyenge kezekben létezett. Sajnálnom kell pedig azért, mivel ellene nemcsak a bécsi kormány, de még az oroszé,