Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 352 — ellenségnek mégis valami kis erőt ellene lehessen állítani. A mi legjobban fájt, az az ágyuk veszte volt, mert 12 ágyúval és ezek közt is 8 darab háromfontossal alig leliete valamit kezdeni. A sereg többnyire tudatlan tisztekkel és ezek között a nem leo'bátrabbakkal volt ellátva, a kiket lepirongatva, ijesztve, hadi törvényszék elé állitással s agyonlövetéssel fenyegetve kellé arra buzdítani, hogy az ellenséggel szemközt helyüket megállják, ámbár bízni bennük így sem lehete. Szíriáról már 4-dikén éjszaka tevém jelentésemet a kormányhoz, tudatván véle a sereg és magam szerencsétlenségét; és látván, hogy én, a rend embere, ily elemeket valamely szigorú és nagyon helyén levő zsarnokság és kegyetlenség nélkül, — jellememnél fogva, — nem tudnám hasznosan a haza javára vezetni, felszabadításomat — és hogy utódom valamit tehessen, legalább is egy tüzet kiálló zászlóaljat és néhány nehezebb ágyát kértem. Miskolcon három és fél napot töltöttem, rendezés és a jövőre való intézkedés közt. Ezalatt Vetter helyettes hadügyminiszter, segéde, Szathmári Király által (ki később Denibinszki segéde lett s tőle mégis az ellenséghez szökött, és a kinek Windischgrátz, midőn az elsikkasztott papirosokat átadta, hátat fordítva, szobájából ezen szavakkal utasította ki: „Mit einem solchen Menschen hab' ich nichts mehr zu thun,") értesíttettem a Pesten eddig történtekről. Ezen tudósítás egyrészt a haza veszedelméről értesített, másrészt helyzetemet szintén súlyosbította, és Miskolcon maradásomat veszélyezteté. A tudósitás ekkép hangzott: (most 1850. júliusában e sorokat emlékezetemből kell előidéznem, a miért a dátumokban lehet valamely különbség, de nem a dologban,) „E hó 4-én elhagyta helyét a hadügyminisztérium; a kormány már előbb tette ezt, a kormány feje pedig még ennél is előbb és vasúton Szolnokig ment, onnét 10—Í2-dikén