Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 353 — tovább Debrecenbe, a hová hadügyminiszter úr utasítását is küldeni kéri." December 19—20-ika körül Görgey kényteleníttetett Pozsonyt elhagyni, mivel a zajongós Duna az erős hideg következtében befagyván, csakhamar hidat szolgáltatott, s e mellett annyi ereje sem volt, hogy az ott előnyomult ellenséggel megvívhasson; tehát főhadiszállását Győrbe áttenni annál is inkább eltökélé, mert Győrnek köriilárkolását, és földből rakott gyors erődítését már megparancsold, azt hivén, hogy ott inkább állhat ellent. .V mint ez történt, Perez el Mór tábornok is visszarendeltetett Istria és Horvátország felől, a hol az idősb Nugent, Burics s Pálffy stájer- és horvátországi osztrák vezénylőkkel a Muraközben Letenye-, Kottori- s Fridaunál előnynyel verekedett meg*, s gyengébb seregével több ideig — noha változó szerencsével, — állott ellent, úgy hogy e miatt tábornoki rangra is méltattatott. Rendeltetése most az volt, hogy Görgey vei egyesüljön vagy véle az ellenség ellenében összhangzólag működjék. Görgey Győrt, mivel ennek általa parancsolt erőditésének nagy mértékben kellett volna történnie, de az nem így sülvén ki, azért csak'szemfényvesztés volt, mondjuk, hogy Győrt nem tarthatván, onnét is visszavonult, a nélkül, hogy az ellenséget bevárta volna. E visszavonulás okát Görgey Kollman vezérkari főnöknek tulajdonította, kinek tudományával, s még inkább gondolkozás módjával nem elégedvén meg, erre bízta az erődítéseket, helyette a lángeszű Pusztelniket vévén maga mellé, ki a schwechati csata tervéről ismeretes. — Már pedig ha a vezér táborkari főnökét küldi ki erődítésre, fol kell tenni, hogy ismervén saját erejét és célját, ahhoz alkalmazva adta ki parancsolatát is, következőleg a főbb hibás a vezér vala, és csak aztán a dolgot végbevivő, ki a munkákat elkezdé, a mi ellen remonstrálhata; ez 23