Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 351 — szarok jó* példája mellett, a megfutottakon kívül mind megmentette. A középen nem bírhatván az ütegeket az ellenség lövései viszonzására kényszeríteni, ezek is a többiekkel futottak, azonban még ezek is, — bár a kereszttűz dolgozott, — 100 sebesültet és halottat alig vesztettek. Azonban az elmerevedett katonák közül több a földön kucorgott, mások (a Hernád jobb partján születvén) a Hernádnak tartottak, sokan pedig mindenfelé széledvén, az ellenség oda érkeztével elfogattak, kiknek számát ha 250-re teszem, talán nem kisebbítem. Egyébiránt ezekért kevesebb kár lett volna, mint a velők elfogott s a másoktól eldobott fegyverekért. A bal szárny szabolcsi és hevesi lévén, jobbára tiszai születésű, ez egyenesen előbbi esti szállásának tartott, és bár egy vasas osztálytól űzetett, nem igen sokat vesztett, mert nem nagy távolságban erdős helyek közé búvhatván, alig vesztett halott, sebesült és fogolyban 100 embert. A rendszerezett lovasság bár futott, de a kiindulási helynél, Sz inán ál mégis megállapodott. A heves-kunsági lovasok, — ha kiveszem a Wartensleben által vezérletteket, kik nagy nehezen, keveseken kívül megmaradtak, — a többiek, talán egy-két tiszttel — százat kivévén, — egyenesen haza tartottak, a hová, t. i. a Kunságba és Heves megyébe 6-án, azaz harmadnapra mind elértek, a rosz hirt nagyobbitással terjesztvén. Negyedikén lévén a csata, a tiszt urak nagy része Miskolcig oly sebesen tette meg az útat, hogy ezen városban már 5-dikén, reggeli tíz órakor a „Három rózsánál" büszkélkedhettek gyáva futásukkal, s hogy szépítsék a történt szégyent, azt még nagyobbították. 7-dikén Miskolcon volt a sereg, melynek új rendbe szedése, a veszteségnek helyre állítása, a hiányzó lovak összevásárlása elrendeltetett, hogy a gyorsan várható