Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 343 — sítva, ezeket a tűzhöz akarám szoktatni, s a fiatal lovasságot bevezetni, azért nem annyira én támadtam, mint inkább vártam ezt; mert ha roszul üt vala ki a támadás, a visszavonulás zavartan történhete, s az egyik zavar a másikat növelvén, hamar futássá válbata; már pedig egy, két órányi rónaságon rendben körösztül-húzodni az ellenség űzó' lovassága eló'tt, nagy veszteség nélkül nem történhete meg, hát még futással! — ezzel az egész új sereg eloszlott volna, azt pedig nem akarám, hogy idáig menjenek a dolgok. Az ellenség gyalogsága szintén a szó'ló'kben volt felállítva s a falu előtt két osztály lovasság 6 ágyúval; s a mint ekkép egymás szemébe néztünk volna, végre lovasságommal előre nyomultam az országúton, meghagyván, hogy a gyalogság szintén előre mozdúljon. Lovasságom pedig, mely jobb szárnyamat képezte, az ellenség lovassága bal szárnya ellen indult. Alig haladánk néhány szász lépésre s egy szerencsétlen ürgolyó szétreppentése a Lehel-huszárokat a jobb szárnyon rendetlenségbe hozza, kik sebesen kezdének hátra szaladni, de nagynehezen mégis megállittatának. Ez alatt a többi lovasság az országúton sem haladt a középben, valamint a gyalogok sem a bal szárnyon, kiket néhány congrev-röppentyünek fejük fölött sivitása helyben maradásra késztetett; később pedig ezek a szőlőkből egyszerre a síkra húzták magukat, így találám őket, midőn a lovasságtól távozva, a gyalogságot akartam bátrabb előnyomúlásra vezénylem; s midőn a tartalékba állitott lovasság' ezt látta, azt gondolta, vagy pedig örömest tevé föl azt, hogy átalános hátravonulás parancsoltatott, s azért az is hátrább vonúlt. E mozdulatot igen kedvesen vette a jobb szárny, s utána a közép, úgy hogy az egész sereg — minden parancsolat nélkül — Miskolc felé indult meg, mit feltartóztatni lehetetlen lőn.