Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 344 — Mivel minden zászlóaljunk helyéről egyenes irányban tartott visszafelé, azért az ellenségnek, ha a szőlőhegyekről tekintett reánk alá, valami jót kellett gondolnia, mivel a rónaságoni hátravonulás rendesen történt s olyanformán látszott, hogy a kis csatát önmagunk szakítottuk félbe. A lovasság azonban feltartózttatott, mely nagy tért foglalt el; az ellenség azonban nemcsak nem üldözött, sőt még nem is kisért. Ezen kis csetepaté néhány Lehel-huszár és ló, s néhány gyalog megsebesitését vonta maga után, s e mellett úgy vevém észre, hogy az ellenség is zavarba jött lovas ágyiiütegem néhány bátor és ügyes lövésére. Akármiként igyekvém kitudni a hátravonulási gondolat támasztóját, azt kipuhatolni nem lehetett, és ekkép csak fenyegetés, leszidás és szégyen volt a büntetés. Ezen első esetből, a ki nem volt vak, bírhatott magának tanúságot vonni, és bár vont volna; hanem e tény mibe sem vétetvén, találkánk csaknem győzelemnek hirdettetett, és midőn Schlick szintén eltávozott, csaknem kárhoztatták a fővezért: mért szalasztotta el őt ? Nem gondolhattam akkor, hogy Schlick a már derekasan hidegülő időjárás alatt egy kis katonai sétát tűzött ki magának célul; azért is Miskolc előtt és a kígyózó Sajó-folyó innenső partján, védve oldalaimban, a védelemre igen kedvező állást vevék, másnap ott nyugodtabb lélekkel verekedendő, mert a hátravonulás a legroszabb esetben is kevés üldözést engedett volna. Különben mindenre elkészülve, a rendeletek minden esetre me<rtétettek, s ekkép jobb reménységgel vártuk a más napot. Orjáróink az ellen mozdulatát nem jelentvén, estefelé beszállásoltunk, s elhatároztuk éjszakára Schlicknek Szikszón véletlen látogatást tenni. El is indult éjszakára a lovas csapat, hanem Szikszót üresen találá már, mivel az ellenség Kassának vonult vissza. Seregünk Szikszót és