Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 336 — sokat köszönhet a haza, — s végre az ő körükből támadtak egyéb jobb tüzér-tisztjeink is. — Ezen ezred, mely mathematicai neveltetésénél fogva betű szerint értette a parancsolatokat, a kinevezett s megerősitett magyar miniszter rendelete szerint mindent a legnagyobb szorgalommal teljesitett; de midőn a hadügyminiszter egy hóra eltávozott a székhelyről, ez idő alatt forradalmaztatván a seregek, az ágyú ütegeknek mennyiségét és hollétét az előbbi hadi hivatalok nem tudták, vagy nem akarták tudni, bármily parancsokat s fenyegetéseket intéztek is hozzájuk, úgy hogy egy tüzértisztet kellett körutazásra és az ágyúszámok felvételére kiküldeni. A hadügyér tudta ugyan: mi állíttatott ki, és mi hova soroltatott be, mert hivatalából történt a beosztás, de hogy mennyi maradt, mennyi volt minden hóban s hogy a temérdek pénz, mely követeltetett, a temérdek töltények, melyek sürgetve kérettek, — mire használtattak ? ezt nem volt képes előbb kicsikarni, mint Debrecenben 1849. márciusában, és ezt is csak a fizetések letartóztatása fenyegetésével. Azon ruha, mely akkor követeltetett, midőn seregünk a 100,000-nyi számot el nem érte, 400 ezer ember felöltöztetésére elég lett volna; de soha sem volt elég, mert ha a magyar katona nincs fegyelmezve, eldődei nomád idejéből, keleti szokásából soha sem vetkőzhetvén ki, természete a gondatlanság, következőleg a tisztátalanság, s igy — bár eleinte nem rosz kelmék adattak, — mégis mindig rongyos volt a honvéd s csak a háború végével, Vécsey tábornok ostromló seregénél láthattam egy tisztán és csinosan öltözött zászlóaljat. Később a nagy követelések következtében fölhasználtattak a kelmék s kivülről mitsem lehete szerezni, elzárva lévén minden közlekedés, itt benn pedig nem voltak képesek a szükséget hamar pótolni, a miért csempészek