Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

s nyereségvadászó vállalkozók kezébe jött a sok szállítmány. A rosz kelmék is elősegítették a honi hadöltözési hanyagságot és a hadosztály-vezéri szeszélyek, vegyítve eleinte a budapesti, később pedig a debrecen-nagyváradi öltözeti készületek képtelenségivei, tarka-barkává alakították a sereget, úgy hogy itt sipka, csákó, Erdélyben kalap, — itt attila vagy jankli, — amott nyári vászonköntös, s tudja Isten minó' szintí s alakú öltözetek voltak láthatók. Meg volt részben alapítva a honvédek s azok tisztjeinek fölemelt fizetése, mely fizetések felülró'l lefelé ausztriai szabályhoz valának alkalmazva, s ezzel és a háborúi pótlékkal megelégedhetett volna az egész sereg. A honban tanyázó máshoni katonaság, bár szóval megvetette a javított fizetést, mondván: hogy azzal akarja a magyar miniszter őt magához édesgetni és esküjétől elcsábítani, — de mégis oly kegyes volt, a pénzt elvenni és azt használni; következőleg e katonaság más körülmények közt igenis elégült leendett. De nem igy a magyar főbb tisztség; a helyettes hadügyminiszter t. i. használván a valódinak távollétét, a tábornokok fizetését annyira szaporította, hogy azoknak a magyar miniszterek havonként 1000 ftnyi fizetésénél még 80 fttal többet rendelt. Ezt pedig a honvédelmi bizottmány tette, pénzzel és gyors előléptetéssel kívánván a jövőre reményt nyújtó legfőbb tiszteket magához és a hazához kötni. Ennek következése az volt, hogy a háború alatt még ez sem elégeltetett, hanem indirect költségek fejében még majdnem ugyanannyi fecséreltetett el; mert az ujonan uborkafára könnyen hágott tábornokok pompával szerettek föllépni, a dandárkár személyzetét nagy lábra állítani iparkodtak, s igy fizetési bővítést kértek és nyertek is. A főtől tanulván ők is, szintén akartak lekötelezetteket csinálni és a mint ők a maorik részéről minden alkalommal