Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 335 — lett volna, azt a rosz tiszteknek lehete köszönni, kik dőzsölni jobban tudtak, mintsem becsületesen szolgálni; úgy hogy a bűnösök sokasága miatt azokat fékezni alig lehetett. Igen sokan megérdemlették, mit a hírlapok felőlük csípősen irának, t. i. hogy „Sok tisztet láthatni a városban, csatának kell hát lenni valahol!"; mert ezek nem szerétének a zászlóaljaknál maradni, és ha egy helyről kikergettetének, más helyen gyűltek össze. A tiszti kinevezések egész száma, melyet e sorok irója saját hivatalos tekintélyével törvényesített, a tábornokoktól kezdve egész az utolsó hadnagyig a 3500-at aligha haladta felül. Utána még több zászlóalj állíttatott, több protectió, jutalmazás, s promoveantur ut amoveanturféle előléptetés történt, szóval: vágtatva ment s haladt az új hadügyminiszterség. Hogy kitűnjék, mily rendszerezett volt a sereg, azért beszéljenek a példák. Köszönetet tartozom nyilatkoztatni Ausztriának azért, hogy ágyukat s ezekhez felszerelési anyagokat bőven hagyott mindenhol. Komáromot kiveszem, hol a vár hadi fölfegyverzése sok hiányt tüntetett föl, mit természetesnek kell találni, mivel soha sem gondolhatta Ausztria, hogy keletről támadtassék meg s igy délre s nyugatra fordította hadi figyelmét. Az ágyúk fölszerelését a becsületes 5-ik tüzérezredtől jól eszközöltetett, mely ezred Pesten tanyázott egészen október végéig. Ezen időn túl Windischgratz beütéséig ezen ezred már kevésbbé tartott velünk és később egyenesen ügyünk ellen nyilatkozott, emberei azonban mint foglyok hasznos szolgálatokat tevének, ők tanítván be a töltény-csinálásra és más dolgokra honvédeinket s közülök jöttek hozzánk legjobb tüzéreink, u. m. a derék, bátor, előrelátó Psotta, a jó felszerelő Lukács, a jó és bátor katona, de berzenkedő Makk s több mások, kiknek igen