Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 334 — csak forradalmi modorban lehetett eszközölni; ha tehát a tisztek s altisztek ki voltak nevezve, ruhával, fegyverrel és a többi kellékkel fölszerelve: úgy tetszett, hogy már minden rendben van s azonnal szolgálatba kellett lépniök s csatázniok. A tiszti kinevezések nem történhettek okszeruleg; tudatlanokat is kellett használni, s oktatásukra, kiválogatásukra időhiány miatt nem fordíttathatott kellő figyelem. — Addig ugyan még csak ment a dolog, mig a sorezredbeli használható tiszteket a külföldön tanyázó ezredekből be lehetett hivni, vagy a belföldi ezredekből előléptetéssel az ujonan alakitott zászlóaljakat ellátni; de midőn ezek fogyni kezdtek, és a honban találtató nyugalmazott és kilépett tisztekből kellé pótolni a honvédtiszteket, nehezebbé lőn, mert ezek száma a 800-at nem haladta túl és ezek is többnyire csak olyak voltak, kik a régi magyar szokás szerint legfelebb kapitányságig szerettek szolgálni és aztán oda hagyván a szolgálatot, otthon oppositióskodni. Hanem midőn a szolo-álatra valók már ezekből is o alkalmaztattak és a szükség még mindig nőtt: akkor a tiszti kellékeket többé-kevesbbé az önirta kérelmi levelekből kellé kiszemelni, melyekben az érdem mindig és mindenhol kitüntetőleg vala felhozva. A kormány s annak férfiai kegyeket osztottak, pártfogoltak s ez még a forradalom alatti hivatalnokoktól is követeltetett, kik azzal igyekeztek honunkhozi ragaszkodásukat kitüntetni, hogy száz meg száz rokonukat vagy barátjukat tisztséghez juttaták s e mellett oda nyilatkoztak, hogy oly egyéneket ajánlottak, kik a honnak díszére fognak válni s kiket bűn nélkül nem lehetne elmellőzni. Ezekkel annyi sok rosz elem jutott a seregbe, hogy az csaknem gúny és megvetés tárgyává lett, kivéve a kiveendőket; — s ha valami nem úgy történt, a mint kel-