Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 286 — jogai lényegének föntartása mellett kibékülni kész hangulatára vonatkozólag megjegyzi elbeszélőnk, hogy „a nép véleménye az isten fölkentjét, a királyt úgyszólván imádta, s ha később (a nemzet és korona közt kitört villongások közt) szeretete csökkent is, de egészen nem veszett ki. E szeretet mellett a mostani bonyodalmak (t. i. herceg Windischgratznek alter-égóvá kineveztetése után is) csak benne vélték, sőt még Kossuth maga is „salva reservatione mentali" benne remélte föltalálni hazai állapotunk mentő horgonyát." — Végbement azonban Fogarassy püspök küldetése is — eredmény nélkül s megtörtént, mint már fönnebb említve volt, Windischgratznek s a vele együtt működő hadparancsnokoknak betörése, mire az ország végkép elkeseredett, annál inkább, mert ősi alkotmányát is felfüggesztve, ezredéves történetét megsemmisítve, szent szerződéseit széttépve látta, s még azon párt is a kétségbeesés elszántságára buzdult, mely eddigelé „cout que cout" vagyis minden áron egyezkedni akart, mert a másik fél részéről már ellőttnek látta a nyilat s belátta a kiegyenlítés lehetlenségét. „Mindazáltal, ha a katonaságra mint nyers erőre való támaszkodás sértette valakinek nyilvános szándékait, s ha e valakinek titkos óhajtásai malmára az mégis jó víz volt, — az a valaki a honvédelmi bizottmány elnöke vala", — mondja tovább, az ellenrészről történt hibák felsorolása után az emlékíró. Ez, mivel a nemzetnek polgári és politikai vezetője vala, s mivel ezen minőségénél fogva a külföld előtt a nemzet közvéleménye diplomatikai kifejezésének kellett tartatnia, még sem ismert, nem talált többé kiméletes kifejezést, melylyel az udvart nyilván is ne illette volna. — — — Midőn pedig mind a két ház titkos conferentiára gyűlt össze s abban diplomatikus okiratát, — tiszteletet gerjesztő szemöldökét ráncba szedve Phidias Zeusaként elővette, — s azt, mint látszik az első benyomás, következőleg higgadt megfontolás előtt felolvasta, védelmezte és védelmeztette, és midőn azt nemine, vagy a legalázatosabb modorban — mint a hogy Pázniándy tett, kit, köztünk legyen mondva, az országgyűlés ekkor sárban hagyott — contradicente határozattá emelte: oly tényt