Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

III. FEJEZET. A miniszter még mindig körülnéz, és a polgári egyetembe vágja véleménye fejszéjét. Az ország maga egy kis lázban létezett. Bár 1842-től fogva nem láttam hazámat, de mégis a sok hírlap összeegyeztetése után a következendőket tanultam és szedtem ki: Az úgynevezett felsőbb aristokratiának nagy része, és pedig nagyobb része, okulván az előbbeni országgyűlés rosz sikerén, okulván az azután ellene megkezdett agitatión, látván továbbá a többi délnyugati, nyugati, északnyugati s északi népek mozgalmait, haladását az önkormányzati és képviseleti formák felé, és látván, hogy a kormányok a nép erejének és ezek fejlődésének engedni kénytelenek: ő is készült engedményezni, csakhogy kelletlenül és nem a körülmények-kivánta mértékben. Sőt még, a mint az ellenpárt s a kisebb aristokratia talán többet kivánt, mintsem a mit a nép vagy a nemzet érettsége haszonnal elbirt volna: ugy ő kevesebbet akart megadni és az avult rendszerhez jobban ragasztott, mintsem a korszellem és a nép kifejlése magával hozta volna. Mivel pedig nem tudta magát a körülményekbe beilleszteni, s nem tanult az angol aristokratiától időszerűleg engedményezni; és mivel —bár nagy befolyása volt s azt a kormány, és az ezáltal alkalmazott fizetéses fő- és helyettes fő-ispánok