Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 225 — Talán május sem volt sokaknak állandó időjáratú, bár a fák bimbózni kezdettek; azért némelyeket kivágtak s másokat oltottak be s igy júniusban: Wessenberg elnök, Krausz pénz- s Latour hadügyéi* mellett Doblhof, Dr. Bach (kiről késó'bb egy kis appendixet adok), Hornbostel és Schwarzer nevei kerültek eló'. Ezek vezették az ausztriai ügyeket Magyarhon irányában; következőleg mit lehete várnunk egy oly minisztériumtól, melynek külügyére a hires Talleyrand iskoláját követé gondolatának nyilvánitásában, aztán Doblhoftól, ki post festa megmutatta, hogy az alkotmányos uralkodó oly országnak, melyet függetlenül kell vezetni, engedményeket nem adhat, s ha adott, azokat visszavenni köteles; — Hornbosteltől és Schwarzertől, kiknek utóbbika különben is mint hirlapiró, már ellenségünknek mutatkozott; Latour tói, ki szintén nem volt valami nagy barátunk. S végre Dr. Bach prókátortól, ki a szerint forgolódott, a mint érdekét látta; ki barrikádok mögül harcolt, midőn a nép s az Aula volt hatalmas, vagy a ki a nép ellen fordult, ha ez hanyatlani kezdett. Már most visszatérhetnék ugyan belügyeinkre, de mivel rendorganumom ugy sincs, más részről pedig örülök, ha egyszerre szabadulhatok meg ezen külföldi egyéniségektől , azért végigsorolom, kik voltak tovább még bécsi miniszterek a háború végéig. Októberben, midőn Latour — — — a nép által lynch-iroztatott (kivégeztetett), helyét nem oly agyafúrt, de nem is oly értelmes egyén töltötte be: báró Cordon tábornok, ki fiumei patricius lévén, némileg magyar törvényes polgárnak is kellett volna lennie. Továbbá: Schwarzenberg Bódog herceg Olaszhonban megsebesíttetvén, Bécsbe hivatott, midőn Olaszhonban a dolgok már-már tökéletesen jó véget Ígértek. 15