Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 18 — melyről a honban senki sem álmodott. — Ez, mint Széchenyinek követője, s még nagyobb tágitója eszméinek, a magyar faj több erényével és még több hibájával ellátva, értelmi s nagy szónoklati tehetséggel, tollal s demokratikus elvek felé hajlással lépett fel, ki ellen mindazok, kik Széchenyinek vitatásait helyeslették, vagy vele tartottak, kikeltek; ezek közt a korán elhalt Dessewffy Aurél, s ez után fivére, Emil s még más többek. De hasztalan dolgozott ellene a magas aristokratia; a higgadtabb értelem; a hatály meg volt adva s ez továbbtovább terjedett, mivel az egyesülési s az egyesületi eszme meg volt születve. Itt pedig szintén, mint a megyei üléseken, a magyarnak egyik kedvence: a szó a beszéd, nyilt tért talált, melyben rég elfojtott sóhajokat, gondolatokat kifejthetett, kitárhatott. Nem volt tudomány, mesterség vagy művészet, még a melyben legkevesebb lángészt mutatott is, és mely talán még soká fog parlagon heverni: a festészet, szobrászat, — melyekbe az óhajtás ne vágta volna fejszéjét. — Noha az akadémia egészen meg nem felelt annak az eszmének, melynek feltételéhez volt szabva élete, de mégis hatalmas elomozditóvá lőn; és mivel valami csalhatatlan areopágussá akart felemelkedni, tehát a kivüle álló értelmesbek ráütöttek s birálgatván, kárt kevesebbet okoztak neki, mint ez által hasznot a hazának, mivel az irodalom bővült, szépült s technikaivá, tudományivá alakulni sietett stb. Ezen magyarsági vagy magyarságrai kifejlés nó'ttön nó'tt, terjedett; az utazásokból hozott tapasztalás, bár nagy mennyiségben majmolást is hozott, — mégis használt. Az angol vadász-kutyákat és velöki vadászatot talán még akkor otthonn hagyhatták volna, mely ha Angliában hatását a lovakra és termesztésre nézve megtette: de Magyarhonban mitsem mozditott elő. Itt a földmivelés még patriarchális alakban, ide s tova civilisált modor