Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 19 — mellékleteivel, és csak a vagyonosabbak némelyikénél okszerű javítással, volt kezelve. A tagositás, a rétek elintézése, a legelők beosztása s több más valódi javitás emberek s azok kezei hiányában nagyobb terjedelemben létre nem kaphatott; de mégis meghozta azon rendes gondolatot, hogy Magyarország sorsának változnia kell, — bár az még világosan tndva nem volt, mikép? Ezen magyarságrai kifejlés, a mint a magán-életben terjedett, a magasabb társas életbe is beszivárgott, hol legalább a gyermekek magyarul neveltettek. A külföldiekben azonban, kik viszonyainkhoz simulni nem akartak, nem tudtak, a már létezó' rosz hangulatot roszabbra fordította; ugy hogy gyűlöletessé kezdett válni, legalább azok közt, kiknek szerencséje, izlése, életmódja vagy keresete szintúgy Bécstó'l függött mint Magyarhontól. Ezek közé a sok német és a magyar ezredekbe beosztott, itt s külföldön tanyázó alsóbb s felsó'bb rangú tisztek is sorolhatók. Az ujabb viszonyok több felekezetnél rokonszenvre nem találtak, mert a régit egyszerre felejteni kellett, az újba pedig oly hamar beleszokni nem lehetett. Az ily felekezetekben voltak : 1- ör azok, kik a zöld asztalnál alsóbb fokozatról felfelé emelkedve nyerték kenyeröket; 2- or azok, kik úgynevezett jobb születésben, vagyonban, vagy Bécsben találták hajlamuk és vonzalmuk kielégitését; vagy pedig vér és házassági rokonságuk s nevelési egyformaságuk következtében több élvezetet találtak künn mint benn; 3- or, kiknek méltóságérzete több telivérrel találkozott künn, hol a nemességnek kézi-mesterséget űznie szabad nem volt, mint benn, hol a politikus csizmadia 2*