Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 223 — mint azon kürt, melyben forognom volt feladatom. — De nagyjuk> mert ismert tény, hogy minden időben több volt a hamis isten, mint a valódi ember! Mielőtt azonban a honban történteket vagy történendőket felhoznám, talán nem árt egy kissé szomszédjainkról, Bécsről, annak kormányáról s közönségéről valamit elbeszélnem. Bécs miért csinált forradalmat, midőn rántott csibéit a Práterben jó kedvvel megehette, midőn május elsején az Augartenben koncertet is élvezhetett, sőt midőn vicceit még a rendőrség is örömest hallgatta? — azt ő tudja. — Bécs a változás következtében csak veszthetett, és ha a forradalom Magyarhonban sikerül, akkor Kunkel-jei sokkal kevesebb frakkot, honfiaink pedig kevesebb adósságot csinálnak; szóval: akkor a főváros Pesttel vetélkedni fog elsőségben, s bár piacát még hosszabb ideig megtarthatá, s kereskedése egyelőre csökkenni nem fogott ugyan, de Pestnek világkereskedésre alkalmasb helyzete, — hol Széchenyi István szerint a lánchid a keletet a nyugattal össze kötötte, aztán ennek kifejlendő ipara — mindenesetre nagy csorbát ejtett volna rajta. Azonban Bécs ehinván talán a toujöurs backhándliket, a Szedelniczkieket és Metternicheket s tán az Aulától reá beszéltetvén, hogy annyi megbombázott székváros között szégyen lenne a Hausherreknek maguknak szűzen maradniok s a rivális Berlin által kinevettetniük, tehát elhatározta, — mint már valahol felhoztam, — hogy ők is akarnak revolútiót. Mint tudjuk, ez megtörtént, s mivel ez újság volt és korán ért gyümölcs, — azért megkedvelték, de nem ízlett sokáig, tartós nem vala s nem vált vérévé. Az akkor hatalmas Aula, a zsidó belletristák, s a munkások irányunkban hajlammal viseltettek, mivel ők