Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 217 — Ekkor olvastaték föl egy Bécsből jött másik kézirat, mely Batthyányi új minisztériuma névsorát el nem fogadja, s e kézirat báró Vay Miklóst, ki Erdélyben biztoskodott, bízta meg az új minisztérium kijelölésével. — — — — — Annyit tudok, hogy Vay Miklós Pestre jött, keresgélt mindenfelé s nálam is volt; de már akkor meguntam miniszter lenni, és az új miniszterek névsorában nem akartam diszleni. Az előbbi kor liberálisai, úgymint Széchenyi István, gróf Andrássy György, báró Wesselényi Miklós, gróf Zay Károly, Somsich Pál és más ezekhez hasonlók megrettenvén az általok kezdett nemzeti élet rohanó kifejlődésétől, mind conservativokká lettek s később pecsovicsoknak is neveztettek. Kiveszem Széchenyit, ki mint valami indifferencialis pont, népszerűségében csökkenve, a két párt közt állott; előbbi ritka hazafias eljárásánál fogva a köztiszteletet egészen nem vesztette eh ugyan, de bizalmat sem talált a honban. Ezen föntebb elősoroltak közill az akkori közvélemény hangulata mellett egyik sem lehetett alkalmazható, mások pedig nem akartak vagy tétováztak miniszterséget elvállalni, s igy báró Vay nem talált társakat, a mi miatt — a mint tudom — ő nem is igen haragudott, sőt örült, hogy meghivatásáról leköszönését mindenfelé elküldhette; s igy Kolozsvárról megérkezése után néhány nap múlva ismét visszatért oda. Vissza is mehetett, mert Bécsben ez alatt megváltoztak a viszonyok, s ha nem hibázom, Vay Miklós lemondását nem is várták be, hanem másról gondoskodtak. Volt az ausztriai magyar seregnek egy derék, bátor, keresztekkel kitűntetett vitéz veteránja, báró Pécsey