Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 17 — maztatván-, a szolgálati viszonyban is bőven éreztették velük a kivivott suprematiát. Ehhez járult pedig a szabad szó, mely korlátlanabb volt mint Anglia- vagy Franciaországban, s mely a heves magyar természettől legkíméletlenebb modorban használtatott, ugy hogy mit a szolgálati barátságtalan eljárás meghagyott, azt a korlátlan szó a társaságba vitte át, — s igy lassan-lassan a katonaság eltávolittatott és ellenpártot képezett. Az 1825-ki országgyűlés utáni hazai viszonyok elevenebb nemzeti életben mutatkoztak, s az ehhez járuló hazántúli és körülötti események azt még jobban fejleszték. Az 1832-ki országgyűlés lelkülete, mely akadémiát alkotott, tanulási vágyat ébresztett, utazási kívánságot élesztett; mely a magyar hátramaradását, — mit Széchenyi legelőször merészelt kimondani, — világossá tevé; a magyar szellemet álmából még jobban felriasztotta, és oly izgásba hozta, hogy még azok is, kik élesztői voltak, sokallották, és ellene dolgozni jónak látták, — de hasztalan. Széchenyi István, kit a „Hitel," a „Világ," a „Lovakról," a „Stádium" stb. könyvei miatt eleinte a fél-, és a régiben tespedő honi értelem megtámadott, de midőn taglalásba vették eszméit és azt az életben találttal hasonlitani kezdék: kibékültek, állításai igazságát átlátták, s hogy ő Magyarhon első embere, — elismerték, — egy hatalmas vetélkedőt talált a szabadság emberében, a szabadság szép és hőnyelvű hősében, az e miatt fogsággal bűnhődött nép-emberében, Kossuth Lajosban, ki megint a „Pesti Hirlap"-ot szerkesztvén, mint első journalista lépett fel, és Magyarhonban eddigelé nem ismert publicistikai dolgozataiban oly fénypontot mutatott fel, 2