Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 209 — iránta már bizonyosan ellenséges érzelmű honban sorsára hagyni eltökélte, s hogy minőségében és ütegekben az ellenfélét felülmúló seregtestével nem merészelte a rendetlen insurgens haderőt újra megtámadni, — — — vagy hiressé vált Flankenbewegung-ját nyilván megtenni; e helyett eszélyesebbnek, vagy mint Széchenyi szokta mondani: ildomosabbnak tartotta, fegyvernyugvást kérni és azt megkötni, és ennek pajzsa alatt erőtetett menettel Bécs felé ügetni; mely eljárásnak haszna és eszélyessége Bécs és később Magyarhon kárára valósult is. Mi okból engedte meg a magyar sereg a fegyvernyugvást? magam láttam, midőn a csata után 48 óra múlva Mártonvásárra értem. Láttam még azon igen kevés rendet, a hadosztályok elrendezését és beosztását is, melyek egy másik támadást csak akkor állhatának ki, ha Jellasics oly vaktában megy nekünk és támad meg minket előnyösb védelmi helyzetéből, mint tevé Pákozdnál. Hogy ezt a sok biztos s a sok követ is átlátta, bizonyítja azon körülmény, miként ők, kik ott mindenesek voltak, beléegyeztek a fegyvernyugvásba. Látván saját szemeimmel az ottani szükséget, megtevém a teendőket s a többi kellékek utánküldése miatt megint visszasiettem Kiss tábornokkal Pestre, hol megjöttöm hire elterjedvén, bár titokban igyekvém lakásomba jutni, az utcai mindenrangúak és renditekből álló közönség az „Angol Királyné" vendéglő erkélyére hivott, a hol szállva voltam. Itt a sok-fejt (publikumot,) biztatólag és megnyugtatólag értesitvén az eddig történtekről s Kisst, a perlaszi hőst bemutatván, — éljenek közt csakhamar visszavonultunk. Jellasics sikertelen merénylete hirére Kossuth is csakhamar ott hagyta a népbuzditási tért, mivel azon 14