Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 175 — a hadügyet és financiát magáévá akarta tenni. — — — — — S mert az nj miniszteri névsor mind olyan előzményű embereket foglalt magában, kik előbbi alkalmakkor a bécsi minisztérium kormányzási elveinek ellenzékei valának: tehát nem tetszhettek, vagy „personae gratae" nem lehettek. De igenis kedvezőleg fogadja, ha gr. Apponyi György, b. Józsika Lajos, gr. Széchenyi Lajos, gr. Sztáray Albert, gr. Dessewfy Emil-féle egyéneket láthatott volna a miniszteri ajánlatban, kik már azelőtt is a kormány embereinek hivattak. Ezeket azonban nem szerette a nemzet, és első megjelenésük talán utcai kravalra adott volna alkalmat, mert már az előbbi névsor is csak azért türetett, hogy a magyar minisztérium létezésének elve megtartassék; különben ennek viselete és ügyvitele fölött a közvélemény úgyis éber és éles figyelemmel fogott volna őrködni. Kelleténél több ideig hagyott magára várni a bécsi határozat és még mindig késett. — Batthyányinak igen nehéz állása volt, mert egy részről az országgyűlés türelmetlenkedett, más részről a hirlapok és közöttük legfőkép a „Március 15-dike" hevesen s igazságtalannl keltek ki ellene, sőt még az utcán is kiváncsian kérdezték: megjött-e már a miniszterek helybenhagyása? A helyett azonban, hogy a helybenhagyás megjönne, jött azon hiob-posta, miszerint a horvátok szept. 9-dikén átlépték a határt. Ezek ellen csak 3 zászlóaljból álló rendes gyalogság volt kiállitva; a többi még akkor vivni nem igen szerető nemzetőrségből állott, noha itt is voltak becsületes kivételek. E miatt jobbnak tartatott lassan hátravonulni.