Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

174 — Gliiczy Kálmán, — Deák igazságügyi vezetése alatt státus-titkár, derék, eszes, tudományos, szelid, békeszerető, becsületes, s törvényes haladást szerető egyén. Deákot, noha megtagadta az új minisztériumba lépését, mégis reá lehetett volna talán erre beszélni. Ennek jellemét s tudományát barátja és ellensége egyformán tisztelte. Hogy a horvátoknak is megszűnjék azon panasza, mintha háttérbe akarnák őket tenni, és féríiaikat mellőzni: gróf Erdődy Sándor ajánltatotr, mert gróf Erdődy János a magyar nyelv nem tudása miatt el nem fogadhatta a miniszteri tárcát. Eötvös József, az előbbi miniszter, s Báró Vay Miklós, ki elébb szintén a szabadelvű párthoz tartozott. Ezen egyéniségeket, bár azelőtt a szabadelvű párthoz tartoztak, de most az események fordulta és a vészes jövendő fenyegetése következtében mitsem akartak kockáztatni, — ha a bécsi kormánynak csak parányi kiegyenlitési kedve van, lehetetlen lett volna el nem fogadnia, mert ha másból nem is, a nyilvános közvélemény nyilatkozatából elegendő kibékülési hajlamot vonhatott vala ki magának. Az utolsó jelölt e sorok irója volt, kit Batthyányi felhívott; és mivel e sorok irója Batthyányit tisztelte, tehát vele és alatta a hadügyi tárca elfogadására kész volt, különben reá bizván, és kérvén is őt: hogy ha ügyesebb egyént találna, vagy ha neve legkisebb akadályt szerzene, hát jelöljön ki más valakit. Noha azon ingerült állapotban, melyben az ország létezett, ez volt a legjobb combinatio — mert az úgynevezett ultrák ki voltak belőle zárva s moderadók, vagy talán juste milieu-beli egyénekből állott, — még sem volt Ínyére a bécsi kormánynak, legvalószinűbben azért, mivel