Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 171 — táluk óhajtott kiegyenlítés úgyis megtörtént volna, mig ellenállás esetében meg volt az ok az ellenműködésre. Ily körülmények és nézetek közt a visszajött két magyar miniszter helyett az országgyűlés Pázmándy Dénes ház-elnök vezérlete alatt új s pedig most fényes deputatiót küldött Bécsbe, mely azon biztosítást hozta magával, mikép az ország törvényei és integritása föntartatni szándékoltatnék. Csakhamar azonban értésükre esett Fiúménak a horvátok által föntebb emiitett elfoglaltatása s Jellasicsnak a vádak alól fönmentetése s midőn Pulszky státustitkár ezekre nézve Wessenberg belügyminisztertől felvilágosítást kért, ez az egészről mit sem tudást állított. Küldöttségekről lévén itt szó, helyén találunk megemliteni egy eseményt, melyet emlékírónk oly dolgok elbeszélése közé szőtt be, melyeket közrebocsátani nem láttunk lehetőnek. 1848. március 15-dikén, az országgyűléstől küldve, szintén küldöttség ment Bécsbe, a képviseleti alkotmány megnyerhetése tárgyában. Ekkor már Magyarország kivételével egész Európában kitört a forradalom, s Bécs is lázongásban volt, mely Mett ernich herceget kifütyülte, alkotmányt kivánt s Kossúth beszédeit német fordításban közhelyeken hangosan olvasta fel. A mint a magyar küldöttség az osztrák-birodalmi székvárosba érkezett, ezt nagy lelkesedéssel fogadták s Kossiíthnak a bécsi néphez mindenfelé beszélnie kellett; szóval: ő volt ekkor Bécs első arszlánja, úgy hogy felsőbb helyről őt kellett fölszólítani, miként vessen véget ezen zajnak és lelkesült őrjöngésnek. A Bécsben tapasztalt memiykőcsapást — mint mái* emiitettük — más kettő követte, t. i. az ujoncozási és pénzügyi törvény elfogadásának megtagadása, melyeknek elseje 200.000 újonc kiállítását és másodika az ország szükségeinek fedezésére szánt 60 millió pengő forintnyi papírpénz kiadását engedélyezni kérte. Mellékesen legyen itt mondva, hogy Bécsből Szina báró már júniusban megjelent Pesten, s nálam is volt, de legfőkép Kossuthtal tanácskozott a papir-pénz kibocsátása tárgyában, s e szándékot kárhoztatta. O inkább kölcsönt ajánlott, mely bár ha több millióból állott volna is, de Kossiithtól a hazai szükségek fedezésére elégnek