Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 172 — nem tartatott, s igy füstbe ment ezen ajánlat, a mi miatt a bankárok szintén úgy ellenünk zúdultak, mint mások más okok miatt. A pénzügyi törvényjavaslat azon okból nem fogadtatott el, — mint mondák, — mert ez az összes monarchia pénzbeli bonyolódott állapotát még nagyobb zavarba hozná; az ujoncozási törvényjavaslat pedig azért nem, mivel a magyar nyelv levén a szerint az új ujoncállitásnak tiszti s szolgálati nyelve, s a kiszabott rövid capitulatiói idó' csak 4 év, ez által igen elkülönöztetnék a magyar hadsereg a többi seregtől. Ezekre, meg arra, hogy a horvát-országi bán seregével szeptember 9-én beütött, a magyar minisztérium,— kívülem, ki Sz. Tamáson voltam, — lemondott, de nevem velők mondott le. Kossúth és Szemere, kik kormány nélkül az országot hagyni nem akarták, névleg ugyan lemondottak, de tettleg tárcájukat mégis vezették. A hadügyminisztérium, mivel államtitkára, M el ezer lemondott, függőben vala, pedig annál inkább, mert báró Baldacci a honvédség szervezésről szintén leköszönt és Erdélybe utazott, kinek helyébe Nádasy jött. Ez a hadügyi kinevezésekre és beligazgatásra felügyelt ugyan kissé; mig a politikai és beligazgatási részt vezető Batthyányi jelen volt; hanem Batthyányi távollétében itt is leginkább a katonáskodni és a politikai vezetésben főnök gyanánt szerepelni szerető Kossúth működött, sokszor igen ártalmasán kevervén belé magát ezen ügyekbe. A bécsi dolgok hallatára a magyar országgyűlés felingerülvén, .... azt határozta, hogy törvényjavaslatainál, melyek visszavettettek, megmarad; és azokat törvényes határozattá emelni, végzésbe és munkába venni elhatározta.