Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 156 — geti, miért is az ottani hidat elégetteté; — visszavonulása okát soha sem értettem, mert űzőbe nem vétetett. Látván a tervek rosz kivitelét s az emberek szemeiből semmi bátoritó és sikert igérő pillantásokat nem olvasván ki: a hátravonulást elrendelem. A sorokon végiglovagolván, a rácok minden ágy új okkal megtiszteltek, s lassan mentemben egy 3 fontos lovam orra előtt fúródott a földbe. S igy prodivit a nagy készületek után egy ridiculus mus. Sz. Tamás szarva még jobban nőtt, noha támadólag nem lépett fel. A minisztérium kívánsága teljesedett. — Más tervvel akartam szerencsét próbálni, — a római sáncok felé támadó előny omulással. Volt rosz kedv jobbról-balról, noha az elfogulatfan elme könnyen kivette annak hasztalanságát, hogy egy nyomorult, körtilsáncolt helynek holmi Gibraltar-féle jellemet adjon,— midőn a sikertelen kisérletnek inkábbra rosz kedv mintsem nehézségek voltak az okai, mit később Perez el be is bizonyitott; ámbár az is igaz, hogy Perez el alatt Sz. Tamásban már csak az ágyúk egy hatoda volt benn és az őrségnek talán két harmada hiányzott. Sok cselnek voltam tanuja. A rácok egyre lőttek, de csak minden harmadik lövésük volt golyóval töltve, a többi fojtással. A 3 fontos golyókból sokszor kettőt is tettek a töltésbe, s gömbölyű téglákat is lőttek. A jobb félen egy huszárkapitány sebesittetett meg; a jelenlevő szerbek vitézül állottak ellen, s közülök többen koncoltattak le. — Az asszonyok a lövöldözés alatt nemzeti énekeket daloltak. — Több bátor, de nem különös tett adta magát elő. — Két tiszt agyonlövetett, valami 4 megsebesíttetett, s 20—30 halottat temettünk s ezek közt