Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 157 — egy derék hazafit, gr. Festeti ehet, ki önkény tes közlegényként vett részt. Ez volt a hires sz. tamási ostrom, melyet a katonai dolgokban kevésbbé jártas minisztérium minden józan számolás dacára kivánt, mi a sereget még jobban lehangolta és több kárt okozott, mint hasznot. Történt olyas katonaiatlan eset is, hogy a 2-ik gyalogezredből a csata előestéjén 4 tiszt elbocsáttatását kérte, mi megadaték a gyáváknak; volt olyan is, ki hadakozott s azután kérte eleresztetését, miután akkor a Jellasics-féle beütés rosz benyomást és lehangoltságot okozott. Gr. Batthyányi azelőtt minden fegyvertviselő és tényezhető erőt ide igért ugyan, de az Jellasics ellen küldetvén, csak nem érkezett. Egy ujonan felállított zászlóalj, melynek célja elővédi hosszas távolságbani cirkálás, szerkezeti célja az ellenség nyugtalanítása volt, — ruházat hiányában Baján maradt és onnét a Dunán ez is átkelvén, Jellasics ellen indíttatott. Perez el Móric, a képviselő, maga is katonaságra szánván magát, a pártja által elcsábított gránátos osztály 4 századából Zrinyi-csapatot képeztetett s az a dunántúli vide'kre, mint működései terére szállitatott. Az úgynevezett 2-ik, Sándor-ezredbeli két század megtartván színeit, a nádor személye körül őrséget tartani továbbra is Budán maradt, s később, midőn a nádor elvállalta a Jellasics elleni hadvezérséget, azzal ki is indult. A bácsi seregből egy székely zászlóalj, melyben a minisztérium sokat bizott, Bálás őrnagygyal tőlem a Duna felé indíttatott.