Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 155 — Bakonyi 800 lépésre megállván, 12 fontos ágyúival a sáncokat lövöldöztetni kezdé és helyben marada. Ez volt az itteni állapot, melyből kiviláglott, hogy Sz. Tamást bevenni megvolt az óhajtás, de hiányzott az önfeláldozási készség, a sorkatonák a sok havi künlétet és harcias életet elunván. Miután körültekintek, láttam, hogy dacára a nem roszul célzott 12 fontosoknak, ily távolságról váratlan szerencse nélkül rést lőni nem lehet, s hogy a sereg uj lelkesültséget nyerjen, uj ostromot merénylék; más részről, bár parancsot küldék Aulich csapatjainak az egyforma magosságrai előnyomulásra: a jobb parton kiadott rendeleteim sikerét be kellé várnom, mely rendeletek végrehajtását újra sürgetém. A rácok a bombák és gránátok által okozott tüzeket hamar eloltották, s az utóbbiaknak nem sikerült a templom tornyát, mint az egyetlen érdemes tárgyat lerombolni vagy meggyújtani, s ez megmaradt oly biztos helyül, melyről az egész tájat szemmel lehetett kisérni. * Hosszú várakozás után a jobb parton lövöldözés hallatszott, s a mint az lankadtabbá lőn, már azt gondolám , hogy a hidfő bevétetett; azonban ennek ostroma hanyagság miatt, — hogy többet ne mondjak, — nem ment végbe. Mindegyik rész a másik sikerét várta, hogy ő is hozzájárulhasson ahhoz. Azonban a fennebb reménylett helyett azon jelentés érkezik hozzám, hogy 3000 rác szép rendben gyalogságunk ellen indult, jővén a csajkás kerületből. Ezek előnyomulását épen gyalogságunk miben sem hátráltatta, az első huszárezred azonban pár szerencsés rohammal további előmenetelét megakadályozta ugyan, hanem a hídfőtől el nem zárhatta, s igy azok a hidon a városba vonultak. — A szőregi sáncok bevétele szintén nem sikerült; Fack ezredes-dandárnok pedig jelenté, hogy Túria felé hátravonta magát, mivel nagyobb erő fénye-