Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 144 — miniszter oly módon óhajtott a népség kisebbfokú művelt­sége s heves lelkületénél fogva kihágások és engedetlen­ségre való hajlama miatt fenntartani, hogy annak hasz­nálata korlátoltassék s fellebbvalói önkény alól kivétetvén: zászlóalji vagy lovas - osztályi bizottmányokra bizassék. De hasztalan! a haza és a család-atyák, féltvén gyerme­keiket csintalansági és több más áthágási hajlamuk miatt, nehogy testi büntetéssel fenyitettessenek, azok ezért hatá­rozottan ellentállottak. Collegái által is lanyhán segittet­vén, — mint már emiitők — a hadügyér talán kissebb­ségben maradt volna, ha Batthyányi miniszter-elnök kívánságára a bot eltörlésébe beléegyezését ki nem jelenti. —- Hanem a mi a bécsi minisztériumnak s kivált Latour­nák legkevésbbé tetszett, az volt, hogy a vezényleti és szolgálati nyelv átalánosan magyarnak határoztatott. Volt még egy dolog: a tulajdonosok eltörlését illető nyilat­kozat is, — mely már az által gyöngitve vala, hogy sok tulajdonos ciméró'l önkényt lemondott, — mely intézkedés szintén nem találkozott Bécsben tetszéssel. ... A nyelv kérdésében is talán előrelátóbb volt a hadügyminiszter a tanácskozó gyülekezetnél, mert ez az úgynevezett sor­ezredekben még meg akarta tartani a német nyelvet, és ezen ezredeket legfölebb egy év lefolyta múlva óhajtá magyarositani, mikorra az egész magyar katonai és hadi rendszer már létre jött volna. Ezen idő alatt a mostani uj alkotmányos élet, ha állandósággal leendett megáldva, a törvények szelleme szerint fejlődhetett ki, s mindazon összeütközés, súrlódás s elszakadási ürügy elmellőztethetett volna, melyekkel a bécsi minisztérium a magyart terhelte. Ezenfelül mindazon másnyelvű erők és tényezők, melyek most a magyar ezredekben szolgáltak, és a melyek — igazat szólva, — képzettebbek, képesebbek voltak a ma­gyar elemnél, ügyünknek jobban és könnyebben tartattak volna meg, és igy nem kelletett volna később annyit

Next

/
Oldalképek
Tartalom